00  Testközelből – Hobo est, Pilinszkyvel
Testközelből – Hobo est, Pilinszkyvel

Írta: | október 20, 2011 | Nincs komment | Blog, Kultúr | Tags: , ,

Egyszerű és átlagos kora estének nézett ki az október 18-ai keddi is a hosszú és fárasztó munkanap után. Valami hasonló, finoman szólva sem kirobbanó fizikai állapotban sétáltunk le a Kossuth utcán, útban az E-kamaraterembe, az aznap esti Hobo-féle Pilinszky-estre. Kifejezetten örömmel töltött el, hogy ma este nem az rtlklub-féle kultúrájából kapok dózist, hanem valami egészen más lesz.

Az előadásra már magáért Hoboért érdemes volt megváltani a jegyet, hiszen az ő személye ma már inkább valami jelenség, ami egyszerre jelenti a hatvanas, hetvenes években olyan jól ismert csöves életérzést, a blues zenét a Hobo Blues Band révén, vagy az irodalmi esteket, a „letisztult” Hobót, amire ma is számíthattunk.

Ahhoz képest, hogy előző nap délután sorszámban a 40. jegyet vettük meg, kedd este közel 100 fő volt kíváncsi az előadásra. A közönségben 10 évestől az idősebb korosztályig mindenki képviseltette magát. (A sorokban megbújtak egyetemisták is.) Mi a leghátsó sorba ágyaztuk be magunkat, aminek személy szerint kifejezetten előnyösnek találtam, hiszen így a közönség reakcióit is jól megfigyelhettem. A vállalható 10 perces késés és a szinte már protokolláris „Felvétel ne készüljön!” „Kapcsoljuk ki a mobilt!” felszólítások után végre elkezdődött az előadás és Hobo, azaz becsületes nevén Földes László megjelent a színpadon. A mikrofon beállítva, a pohár víz asztalon, eközben minden lépésnél recsegő színpadi deszkák fokozták a hangulatot.

Az emberben már-már megfogalmazódik a mondat, hogy „Kezd már el végre!”, de egy hobóra, pontosabban Hobóra nem lehet csak úgy rászólni… és akkor elkezdte. Ez a mély orgánum bárhol tekintélyt parancsoló és egyedi, hát még ebben a helyzetben. Az előadás közben hol könnyed zenei aláfestéssel, hol csak Hobótól önmagában hallhattuk Pilinszky János verseit. A nagyjából egyórás műsor alatt végig a topon kellett lennie figyelmünknek, mert olykor nagyon mély filozófiai kérdéseket boncolgatott Pilinszky, Hobón keresztül.

Az előadás hivatalos végeztével és az első visszatapsolás után Hobo magához vette a terem irányítását, villany felkapcs, mert elmondása szerint ő nem színész, ha a színpadra kellékek közé engedik általában elront, vagy tönkretesz valamit. Ő elsősorban előadóművész, aki szeret a közönség szemébe nézni előadás közben. Valóban, az így elszavalt két vers más hatással bírt, sokkal személyesebbnek tűnt.

A második visszahívás után Hobo megosztott a nézőkkel még néhány gondolatot a régről és jelenről. A kamaraterem színpadát a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején még ők futtatták fel, irodalmi estekkel, a Hobo Blues Band-del, vagy éppen amire igény volt. Most 20 év után állhatott újra ugyanazokon a deszkákon. Az elmúlt 20 évben megfordult számos városban, egyetemi és kultúrházi színpadon és az évek múlásával az emberek – és itt főleg a fiatal generáció, akik egykor a Hobo-féle művészeti ágazat első számú követői voltak-, eltűntek a sorokból. Számára ezért olyan jelentős és fontos volt, hogy Veszprémben ilyen sokan jegyet váltottak az előadásra és nem felejtik el a magyar underground egyik legfontosabb személyét. Nem is tehetik, ugyanis Hobo, ígérete szerint a jövő évtől újabb irodalmi-zenei műsorral készül fellépni, többek közt Veszprémben is!

A VeszprémKult szerkesztői biztosan ott lesznek.

Ti is eljöttök?

Egy sosem volt veszprémi, de mindig veszprémi. Bohém közéleti blogger.

Valentino Gatto – who has written posts on Veszprémkult.