Nohát, egy évvel ezelőtt indultunk. Majdnem pontosan. Hihetetlen az idő múlásának sebessége, el is morzsolok egy könnyet a múló ifjúságomra. Jólvan nem ennyire tragikus a dolog azért, mindenesetre üdvözlök mindenkit újra, a szép és új, csili-vili blogunkon! Nem mondom nem volt rövid az út idáig eljutni – ezúton is bocsi PRD a megnövekedett melanin hiányért a hajhagymáidban -, de azt hiszem a végeredmény azért pofásnak mondható. Most szerénykedek itt, nekem iszonyatosan bejön a színkombináció, az elrendezés, úgy az egész. Persze lehet én vagyok elfogult ezért ha ötletetek, javaslatotok, egyebetek van ne tartsátok magatokban, inkább írjátok meg!
Szóval egy év. Most, hogy újra tudunk foglalkozni a bloggal és emiatt a lelkibéke is helyreállt, visszanéztem a régi posztokat és észrevettem a tavalyi országtortáról szóló bejegyzést. Kaptam a remek lehetőségen, hiszen az idei Országtorta ráadásul veszprémi illetőségű cukrászdában látta meg a napvilágot. Kipróbáltuk.
Meg kell hagyni nekem ízlett a tavalyi is, azonban az idei koncepciójában fényévekkel kellemesebb sütemény, már látatlanban is. Szabolcsi almás máktorta. Már a neve miatt indult a Pavlovi reflex, szóval muszáj volt rohanni és kipróbálni. Persze csak két héttel 20.-a után, nehogy vádolni lehessen minket bármivel. Van valami szokatlan vonzódásom a mákos ételek iránt, az almát meg kifejezetten szeretem, nagy bizalommal álltam tehát neki a kóstolásnak.
Szabolcsi almás máktorta
Már első ránézésre is látszik rajta, hogy rossz nem lehet. Egyszerűen nem. A torta alapvetően három főbb rétegből áll, ami egy mákos piskóta réteg, egy számomra, a franciakrémes krémére emlékeztető könnyű krém, és végül egy almalekvár réteg. Az ember azt hinné, hogy a rengeteg máktól nehéz lesz ez az étel és igazából van is benne valami. Elég laktató egy darab az biztos, viszont a krém és a lekvár nagyon sokat könnyít rajta. Első blikkre azt hittem hasonló megoldással operálhat mint az őrségi tökös-mákos rétes de a pincér kérdésemre elmondta, hogy nem. Az Őrségben ugyanis reszelt tököt tesznek a töltelékbe, és ez rendkívül megkönnyítí az emésztését – az amúgy nem túl könnyű – rétesnek. Egy szó mint száz, a piskóta az magában is megállná a helyét számomra, könnyű, omlós tészta amibe remekül passzol a mák. A krém, mint említettem, engem a franciakrémes krémjére emlékeztet, így ez is kellemes, tejszín ízű, enyhe vaníllia aromával. Az almalekvár is rendben volt, azonban a maga módján azt éreztem talán a leggyengébbnek. Ennek az az oka, hogy az én ízlésemnek kissé nagy darabokban vállalt szerepet az alma, jobban szeretem mikor kisebb csíkokban, szinte már-már alig észrevehetően van jelen az alma teljes fizikai valójában a lekvárban. Ez persze szubjektív, de nekem ez volt a benyomásom.
Összességében az idei torta szerintem jobb, mint a tavalyi volt, és nem csak azért mert veszprémi. Úgy érzem könnyebben, nagyobb ember rétegekhez/többféle emberhez tudja eljuttatni magát attól függetlenül, hogy a mákos mivoltja valószínűleg sok embert eltántoríthat a megkóstolásától, de persze kár lenne érte, hiszen ez egy istenien sikerült torta!
Nem született veszprémi ámbár hamar akklimatizálódott, Veszprémhez sok emlékkel kötődő, kezdő lokálpatrióta, fekete öves nemzetközi fröccs-öntő mester.
Vittorio Gatto – who has written 20 posts on Veszprémkult.
.jpg&w=70&h=70&zc=1)
